Újvidéki emlék

[ZaunköniG]

Újvidéki emlék


A messzi árnyban kék, zöld lampiónok,
Az esti fényben hófehér ruhának
Hulláma hintáz és a kerti hársak
Ezüst feje szűz csillagokba bólong.

Mi lenn pihentünk el a nyári fűben,
A vörhenyes, dús konfetti-avarban...
Távol zenék fölsíró hangja harsan.
Én csillagot fürkészek fönn az űrben.

Egy ifjú költő egy lányt sírva csókol,
Mert mámoros a vágytól és a bortól,
Mert arany ifjúsága most ragyog.

Én régi verseket dúdolva fájón
A köpenyem a hűvös estbe tárom
És keresek egy eltűnt csillagot.