11.01.2008, 12:18
Gyónás
Magyarság, fajtám, lettem volna én is
Bátor Botondod, bárdos és csatás,
Bizánc portáját vágtam volna én is,
Szerettelek, tán jobban soha más.
Szenvedtem érted és vérzettem érted
Belül, - a seb fájóbb, ha vér se jő, -
De jaj, már engem elfáradt legénynek
Szült bús anyánk, a magyar őserő!
Én már megálltam és csak alkonyatkor
Imádtam bíborában a napot,
Mely tán utolszor áldozik amott:
De bűnben, gyászban mégis csak fiad volt,
Apátlan árvád, aki most neked
Nem adhat mást, mint csüggedt éneket!
Magyarság, fajtám, lettem volna én is
Bátor Botondod, bárdos és csatás,
Bizánc portáját vágtam volna én is,
Szerettelek, tán jobban soha más.
Szenvedtem érted és vérzettem érted
Belül, - a seb fájóbb, ha vér se jő, -
De jaj, már engem elfáradt legénynek
Szült bús anyánk, a magyar őserő!
Én már megálltam és csak alkonyatkor
Imádtam bíborában a napot,
Mely tán utolszor áldozik amott:
De bűnben, gyászban mégis csak fiad volt,
Apátlan árvád, aki most neked
Nem adhat mást, mint csüggedt éneket!