11.01.2008, 12:12
Carmen
Szamosi Elzának
Mit Nietzsche és Weininger vallanak
Bús férfifejjel, mint hűs bölcsességet
- Ó bölcsesség, hunyt parazsad alatt
Milyen pokol tündöklik, hevít, éget! -
A némber forrón és fájón kegyetlen
Teremtő, rontó ösztönét, te Asszony
Elénk döbbented dús művészetedben,
Pajkos játékosan, véres viharzón.
Szemedben tikkadt spanyol nyárnak éje,
Véredben a Bizet bizarr zenéje
És ajkadon a Mérimée igéi.
S tarantelládnál a szívünk megérti:
Hiába bölcsesség, mihaszna törvény,
Gyönyörbe, gyászba szédít itt az örvény.
Szamosi Elzának
Mit Nietzsche és Weininger vallanak
Bús férfifejjel, mint hűs bölcsességet
- Ó bölcsesség, hunyt parazsad alatt
Milyen pokol tündöklik, hevít, éget! -
A némber forrón és fájón kegyetlen
Teremtő, rontó ösztönét, te Asszony
Elénk döbbented dús művészetedben,
Pajkos játékosan, véres viharzón.
Szemedben tikkadt spanyol nyárnak éje,
Véredben a Bizet bizarr zenéje
És ajkadon a Mérimée igéi.
S tarantelládnál a szívünk megérti:
Hiába bölcsesség, mihaszna törvény,
Gyönyörbe, gyászba szédít itt az örvény.