11.01.2008, 11:41
Váci szeptember 1899
A klastromablakból kinéz az őszbe
Egy égőszemű kispap. A Naszály
Búsan pipál, az esti félhomály
Ölén levelek hullanak csörögve.
Az asztalon a Szentek Élete,
Fametszetekkel, mély csend a szobában,
A szél künn az elmúlást intonálja,
Az udvaron sétál egy remete.
Szüretre érnek a szőlőhegyek,
Halálpillék a feszületre szállnak,
Az égi nyájak nyirkos gyapja kondor.
A kispap lelke messze őgyeleg,
Várják pásztortüzes tiszai tájak
És ő egy halk Verlaine-versre gondol.
A klastromablakból kinéz az őszbe
Egy égőszemű kispap. A Naszály
Búsan pipál, az esti félhomály
Ölén levelek hullanak csörögve.
Az asztalon a Szentek Élete,
Fametszetekkel, mély csend a szobában,
A szél künn az elmúlást intonálja,
Az udvaron sétál egy remete.
Szüretre érnek a szőlőhegyek,
Halálpillék a feszületre szállnak,
Az égi nyájak nyirkos gyapja kondor.
A kispap lelke messze őgyeleg,
Várják pásztortüzes tiszai tájak
És ő egy halk Verlaine-versre gondol.